Amikor a nagykorúság nem egyenlő az önellátással
– meddig és milyen feltételekkel jár gyerektartás 18 éves kor után?
Szülőként sokan egyetérthetünk abban, hogy a nagykorúsága elérése ellenére 18 éves gyermekünket még nem érezzük felnőttnek. A legtöbb hozzám forduló család életében ez különösen így van, hiszen érettségi után egyre több gyermek továbbtanul, de egyre gyakoribb az is, hogy a különféle oktatási programok, nyelvi év, vagy évvesztesség miatt a gyermek eleve csak 20-21 évesen érettségizik.
Mi a helyzet ilyenkor a gyerektartással, milyen jogi szabályozás alá esnek ezek a “nagykorú gyerekek”? A továbbiakban összefoglalom, hogy milyen feltételek alapján járhat gyermektartás a gyermek 18 és 25 éves kora közt, és hogy milyen jogai, kötelezettségei vannak a különélő szülőnek fiatal felnőtt gyermeke vonatkozásában. Cikkünkben ügyfeleim történetein keresztül olvashat bele, hogy mit jelentenek ezek a szabályok a gyakorlatban.
A kiskorú és nagykorú gyermek tartása közti különbségek
A nagykorú gyermek tartására vonatkozó szabályokat a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) tartalmazza. Háttérszabályként a kiskorú tartására vonatkozó szabályokat és a rokontartás általános szabályait kell alkalmaznunk. A rokontartás szabályai alapján az arra rászorultak jogosultak tartásra – ehhez a fogalomhoz természetesen további feltételek kapcsolódnak, illetve esetenként vizsgálandó. Azonban a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell, vagyis úgymond “automatikus”, nem kell vizsgálni. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Tehát abban az esetben, ha a gyermekünk kicsit idősebben érettségizik, mint az átlag, nincs okunk aggodalomra, mert érettségi előtt, de legkésőbb a gyermek 20 éves koráig a tartás számára “automatikusan” jár nagykorúként is.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása külön fejezetet kapott a Ptk-ban. A kiskorúak tartásával szembeni legnagyobb különbség, hogy itt a rászorultsági vélelem már nem él, így több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy járjon a gyermeknek a tartás. Fontos különbség az is, hogy míg a kiskorú gyermeket akár saját megélhetése veszélyeztetése esetén is tartania kell a különélő szülőnek (vagyis akkor is fizetnie kell, ha az anyagi körülményei ezt jelentősen megnehezítik), a nagykorú gyermek tartására csak az kötelezett aki teljesítőképes. Nagykorú gyermekének nem köteles tehát tartást fizetni az, aki ezáltal szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. Vagyis, ha a különélő szülő anyagilag valóban nem engedheti meg magának, akkor nem kötelezhető a 18 év feletti gyermeke támogatására. Különösen jellemző ez abban a helyzetben ha a különélő szülőnek más, még kiskorú gyermekei is vannak, hiszen az ő jogosultságuk megelőzi a nagykorú gyermekét.
Minden egyetemista fiatalnak automatikusan jár a tartás?
Mik tehát a nagykorú gyerek tartásának feltételei? Nézzük a törvény szövegét, és hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.
- A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul.
- Ahogy korábban is említettük, a rászorultság a nagykorú gyereknél már nem automatikus. Vizsgálni kell a körülményeit, de általánosságban elmondható, hogy valamilyen szinten minden nappali tagozaton tanuló gyermek rászorul a tartásra. Itt gyakori félreértés az, hogy a szülők azt hiszik, hogy ha a gyerek valamilyen gyakornoki munkát végez, akkor az már önellátásnak számít. Itt fontos a különbségtétel: ha a gyakornoki munka fizetetlen, vagy jelképes összegű juttatással jár, vagy csak részmunkaidős, akkor az nem elegendő arra, hogy a gyereket önálló egzisztenciával rendelkező, tartásra nem szoruló személynek tekintsük. A bírósági gyakorlat (pl. BH-gyűjtemény) is megerősíti: a tanulmányok melletti ilyen típusú munkavégzés nem zárja ki automatikusan a tartásra való jogosultságot.
- A következő kérdéses elem a “szükséges” kikötés: a bírósági gyakorlat alapján elmondható, hogy a bírók ezt a feltételt igen tágan szokták értelmezni, hiszen majd’ minden típusú tanulás előnyös lehet egy fiatal számára. A felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzés minden esetben szükséges tanulmánynak minősül a bírói gyakorlat alapján.
- Mit jelent az, hogy “indokolt időn belüli folytatása érdekében?” Egy ügyfelem édesapja (mint különélő szülő) nem szeretett volna tartást fizetni a lánya 18. születésnapját követően, pedig a lányt már felvették az egyetemre, amire rengeteget készült, és erről az apát is időben tájékoztatta (ahogy látni fogjuk, ez is fontos feltétel). Az apa azt mondta, hogy ha annyira szeretne tanulni a lánya, akkor iratkozzon át a levelező tagozatra, és vállaljon munkát, amellyel finanszírozhatja magának a tanulmányait, vagy akár hagyjon ki pár évet az egyetem előtt, amíg dolgozik és félretesz erre a célra. Mivel az apa részéről anyagi akadály nem volt, a bíró természetesen egyetértett velünk abban, hogy az egyetem szükséges tanulmánynak számít a lány tervezett jövője szempontjából, és hogy annak indokolt időn belüli elvégzéséhez szükség volt az apa támogatására – az apa által javasolt munka miatt éveket kihagyni indokolatlan lett volna.
- A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
- Logikus feltétel, hogy a tartásra kötelezettnek tudnia kell róla, hogy potenciálisan milyen anyagi terhekkel számolhat a következő években. Ezért kell a tartásra kötelezett szülőt minél hamarabb tájékoztatni a gyereknek arról, hogy tovább szeretne tanulni. A gyakorlatban ez sok családban kimondatlanul is megtörténik, hiszen “természetes” hogy a gyermek egyetemre megy vagy szakmát tanul, vagy legalábbis már az érettségit megelőző években előkerül a továbbtanulás kérdése.
- Fontos feltétel még, hogy a nagykorú gyermekek számára születésnapukig jár tartás. Ezt meghaladóan csak különösen méltányolható esetben, kivételes jelleggel ítéli meg a bíróság.
Mikor nem jár tartás a nagykorú gyermeknek?
A további feltételek kizáró okokként kerültek szabályozásra, ezek szerint a szülő nem köteles a gyermek tartására, ha a gyermek érdemtelen, ha nem tesz eleget a tanulmányi kötelezettségeinek vagy ha a szülő saját vagy kiskorú gyermeke tartását veszélyeztetné a tartással. Ez utóbbit fent már említettük, nézzük a másik két esetet, vagyis hogy mikor tagadható meg a tartás mégis a 18 év feletti gyermektől.
Ha a gyermek nem veszi komolyan a tanulmányait, sok a hiányzása, esetleg ismételtek a bukásai vagy el sem megy a vizsgáira, akkor érthető, hogy a szülő nem akarja folytatni a tartás fizetését – hiszen egyértelmű, hogy nem a tanulást támogatja vele, hanem esetleg másra költi a pénzt a fiatal. Megtagadható tehát a tartás abban az esetben, ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget. Nem tartozik tehát ide az, ha a gyerek önhibáján kívül, például egy hosszabb betegeskedés miatt, vagy esetleg mentális nehézségek miatt botladozik az egyetemen. Nem tartozik ide az sem, ha egyszer-kétszer nem sikerül egy vizsga a gyereknek. A tanulmányok szüneteltetése esetén sem automatikus a tartási jogosultság elvesztése, ilyenkor jelentősége van annak, hogy milyen okból és mennyi időre szünetelteti tanulmányait a gyerek.
Az érdemtelenség az egyik leggyakrabban emlegetett kizáró ok, mivel ez egy sokat vitatott téma, erről sorozatunk következő részében írtunk részletesen. Kattints a linkre és olvasd el, hogy mikor válik érdemtelenné a nagykorú gyermek a tartásra, és hogy valóban megvonhatja-e a szülő a támogatást, ha nem elégedett a gyerek viselkedésével!
Ha, akár szülőként, akár tartásra szoruló fiatal felnőttként további kérdései maradtak a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatban, akkor keressen bennünket bizalommal elérhetőségeink valamelyikén (telefonon, emailben vagy a honlapon szereplő űrlapunkon keresztül), hogy segíthessünk tisztázni egyedi helyzetét.
