Ha egy nagykorú gyerek nappali tagozaton folytatja tanulmányait, és az iskolarendszerbe illeszkedő, megszakítás nélküli képzésben vesz részt, akkor főszabály szerint továbbra is jogosult tartásra. Ez nemcsak jogi kérdés, hanem morális felelősség is: a szülő támogatása ebben az életszakaszban sokszor kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyerek sikeresen el tudja kezdeni a felnőtt életét. Sorozatunk előző részében részletesen körüljártuk a nagykorú gyermek tartásának kérdéseit, felsorolva a feltételeket és kivételeket is. Ha érdekli, hogy pontosan mikor kell gyerektartást fizetni 18 éves kor után, akkor olvassa el korábbi cikkünket. Vannak azonban esetek, amikor a tartás mégsem jár – nézzük, hogy mikor érdemtelen egy gyerek a tartásra?
Egyre gyakrabban hallom, amikor a nagykorú gyermek tartásáról van szó, hogy érdemtelenségre hivatkozik a különélő szülő annak érdekében, hogy mentesüljön a tartás fizetése alól. Egy ügyfelem például azzal keresett meg, hogy aggódik, megítéli-e majd a bíróság a gyerektartást 20 éves egyetemista lánya számára az édesapától. A lány esetében minden egyéb feltétel fennállt ahhoz, hogy jogosult legyen a gyerektartásra 25 éves koráig (Egyetemi alapszakot végzett éppen szorgalmasan, remek tanulmányi eredményekkel, nappali tanrenden. Lásd erről korábbi írásunkat.) Az apa azonban azzal érvelt, hogy a lány érdemtelen a tartásra, mert legtöbbször fel sem veszi a telefont, amikor az apja keresi, sőt, sokszor vissza sem hívja. Volt, hogy hevesebb viták is adódtak apa és lánya közt, amikor a lány sértő kifejezéseket használt apjára illetve annak új párjára. Az apa utánanézett a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának feltételeinek és arra jutott, hogy az érdemtelenség miatt erre nem kötelezhető.
Egyre több hasonló érvelést hallani a különélő szülőtől, így ideje eloszlatni a tévhiteket. Elsőként fontos leszögezni, hogy az érdemtelenség egy igen komoly kategória, a szülő-gyermek kapcsolatban csak az igazán szélsőséges esetek tartoznak ide. Fontos megjegyezni azt is, hogy a az érdemtelenség szempontjából kizárólag a gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartásnak lehet jelentősége, tehát kiskorúak esetében ez egyáltalán nem is vizsgálható. Érdemtelenség állapítható meg tehát például akkor, ha a nagykorú gyermek a szülő sérelmére ismételt testi sértést követ el, vagy egyéb bűncselekményt valósít meg.
A bíróság nem állapított meg például érdemtelenséget egy kábítószer-függőséggel küzdő, több szabálysértést is elkövető gyermek vonatkozásában sem, és kimondta: “Nem eredményez érdemtelenséget, ha a kábítószerfogyasztó nagykorú gyermek a szerről való leszokás érdekében nem követi a tartásra köteles szülő útmutatását.”[1] A bűncselekmények elkövetése is csak akkor eredményezhet érdemtelenséget, ha konkrétan a tartásra kötelezett szülő ellen szólnak.
A fentiekből kitűnik, hogy a tartásra való érdemtelenség valójában igen ritka, extrém kategória. Ezzel szemben a tartásra kötelezett szülők jellemzően a következő szakaszra hivatkoznak: “A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.”
Azonban önmagában az, hogy egy gyermek nem keresi gyakran a kapcsolatot a szülőjével, nem teszi őt érdemtelenné. Különösen nem akkor, ha a kapcsolat megszakadása részben vagy egészben a szülő felelőssége is – például ha hosszú hónapokig nem jelentkezik, nem köszönti fel gyermekét, vagy egyoldalúan zárja le a kommunikációt. Szülőként a gyermek nagykorúságának betöltése után is mi maradunk a “felnőttek” a kapcsolatban – fontos tehát, hogy kapcsolattartási problémák esetén ne a gyerektől várjuk a megoldást, hanem aktívan törekedjünk a helyzet megoldására. Mediátorként és gyermekjogi szakjogászként ilyen esetekben is hatékony segítséget tudok nyújtani a szülők és gyermekek számára. Tapasztalataim szerint ilyenkor legkevésbé az “érdemtelenség” fogalmával való vagdalkozás az, ami eredményre vezet – keressen bizalommal és gondolkodjunk együtt a megoldáson.
A jog és a bírói gyakorlat is hasonlóan vélekedik. A bírók újra és újra aláhúzzák, hogy nem elegendő az érdemtelenségre hivatkozni, hanem bizonyítani kell azt, melynek során azt is figyelembe kell venni, hogy a kapcsolat romlása milyen okokra vezethető vissza. Egy bírói ítélet így fogalmazott: “(amennyiben a) szülő gyermek viszony hiánya részben az alperes magatartására is visszavezethető (..) az alperes a gyermek érdemtelenségére alappal nem hivatkozhat.”[2] Nehéz olyan példát elképzelni, mikor a szülő még csak részben sem hibáztatható a kapcsolat megromlása miatt, így kijelenthetjük, hogy a bírósági gyakorlat igen szűk esetekben állapítja meg a kapcsolattartás hiánya miatti érdemtelenséget a gyermekek részéről. Ilyenkor tehát a gyermek részére akkor is jár a tartás, ha az arra kötelezett szülővel nem tart érdemben kapcsolatot. Természetesen előfordulhat, hogy a kapcsolattartás visszautasítása valóban indokolatlan – ilyenkor, amennyiben a szülő szeretné visszaállítani a korábbi jó kapcsolatot, első lépésként az okok feltárása és a gyengéd mediáció lehet megoldás.
A szülő kötelessége a támogatás, a kapcsolat pedig – ahogy az élet más területein – kölcsönös figyelmet és felelősséget igényel. Amennyiben szüksége van szakmai támogatásra a gyermekével való eltávolodott kapcsolat helyrebillentésében, a mediáció eszközeivel segíthetek. Ha a tartással kapcsolatos további kérdései vannak, vagy egyedi esetükben a fentiek alapján sem eldönthető, hogy érdemtelenséggel állunk-e szemben, keressen bizalommal. Ha ön nagykorúként jogosult tartásra, ám szülője nem fizeti azt, közösen felmérhetjük a lehetőségeit.
[1] Kúria Pfv. II. 20.310/2014.
[2] Kúria Pfv.20356/2019/6.
